Mi a családállítás?
A családállítás Bert Hellinger nevéhez fűződő terápia, amely általában csoportos formában történik, de egyéni foglalkozás is elérhető. A módszer szabadon terjeszthető, nincsenek szigorúan kötött szabályai. A családállítás egy teljes hétvégét vesz igénybe, de lehetőség van arra is, hogy csak az egyik napon vegyél részt. Egy állítás 30 perc és két óra között mozog. A módszer gyakorlati működésére több, párhuzamos elmélet is van. Egyik nézőpont szerint mindenki hordoz magában egy rá jellemző mintázatot, neveltetése, hiedelmei, látott családi, párkapcsolati viselkedésmintái lenyomataként. Mások szerint az egyén közvetlen tapasztalásaitól függetlenül is eltárolódnak a családi mintázatok, melyek mégis hatással vannak az egyénre. Utóbbi nézőpont hívei szerint ezeket egy mező „tárolja” és az egyén döntéseit az eltárolt minták befolyásolják. A családállítást sok támadás, kritika éri „elméleti megalapozatlansága” miatt, a gyakorlatban azonban sikeresen tud kezelni más módszerekkel nehezen elérhető helyeken található pszichés sérüléseket. Előnye még a rendszerszemlélet, és az, hogy előzetes feltevés, gondolat, ítélet nélkül vizsgál meg minden esetet, és mellőzi az általánosító megközelítéseket.
Hogyan néz ki a gyakorlatban?
A csoportos formánál az állító két-három mondatban elmondja a témáját, majd a családállítást vezető terapeuta, vagy az állító a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben a vezető jelöli ki, vagy megkéri az állítót, hogy kezeit vállukra téve helyezze el őket úgy, ahogy abban a pillanatban érzi. Ezután a mezőben magától elindul a személyek mozgása, mintegy ráérezve az állító és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire. A mozgásban előbb-utóbb megjelenítődik a „sérült pont”, a kitagadott, elfelejtett, megítélt odatartozó. Ezután következik a tudattalan szeretetből fakadó kötődések feloldása, és a tudatos szeretet kialakítása: az állító a felvállalt sorsot nagy tisztelettel „visszaadja” annak, akihez az tartozik, gondolkodásmódja ítéletmentessé válik, és „elkezdheti” a saját életét. A mély lelki oldás sokszor felszínre hozza az addig elnyomott érzéseket, teljesen természetes, hogy felnőtt férfiak is sírnak egy-egy állítás alkalmával. Fontos kiemelni, hogy a családállítás önismereti munka, nem helyettesíti a pszichoterápiát.
Saját megélésem
Egészen tavaly decemberig alig tudtam valamit a családállításról. Az ismerőseim beszámolóiból azt a következtetést vontam le, hogy ez a módszer egy olyan mélyebb ön- (és család)ismereti utat nyit meg az ember lelkében, amely a dolog természetéből adódóan rengeteg fájdalommal, szenvedéssel és sírással jár. Mindig nagy érdeklődéssel hallgattam azokat a történeteket, melyek során egy-egy állítás sorsfordító változást hozott a résztvevő életében. Ennek ellenére sokáig úgy éreztem, hogy nem akarom megbolygatnia lelkemet, és a mélyére nézni a családi konfliktusaimnak. Mi tagadás, féltem. Féltem a fájdalomtól, és attól, hogy kiderül valami olyasmi, amivel nem bírok megküzdeni.
A hozzáállásom akkor változott meg, amikor a világomat egy alapjaiban megrengető párkapcsolati mélypontra kerültem, és elveszítettem a családomat. Sejtettem, hogy ebben nagy szerepet játszott a múltam, arra viszont már nem tudtam volna válaszolni, hogy miért. Látni véltem a másik fél elakadási pontjait, de a saját nehézségeim akkor se tűntek volna fel, ha kiverik a szemem. Úgy éreztem, szükségem van arra, hogy lekerüljön a szemellenzőm magammal szemben. A célom az volt, hogy elfogadjam és tisztázzam az érzéseimet, hogy lehetőségem legyen a továbblépésre, és ne kövessem el ugyanazokat a hibákat újra és újra. Így jutottam el a családállításig, és indultam el egy olyan úton, amely addig a pontig ismeretlen volt számomra.
Lépésről lépésre haladtam, lelkileg fel kellett építenem ezt a folyamatot. Tartottam a csoportos állítástól, ezért elsőre a körülbelül másfél órás egyéni állítást választottam egy tapasztalt rendszerterapeutánál, Péntek Emmánál. Így csak ketten voltunk jelen. Hallottam, hogy ebben a formában is ugyanúgy megkeressük a sérült pontokat, és eljuthatunk a szeretettel teljes gyógyító mondatokig, mint a csoportos foglalkozáson. Sokáig beszélgettünk Emmával, elmondtam a problémámat, amivel érkeztem, majd kezdetét vette az állítás, melynek során a mező résztvevőit színes korongok helyettesítették. Rengeteg felismerésem született (persze a sírást nem lehetett megúszni), és utána már úgy éreztem, hogy kész vagyok kipróbálni a módszert csoportban is. Extrovertáltabb természetem ellenére gyakran szorongok, amikor új helyre vagy csoportba kerülök. Az egyéni állítás abban is segített, hogy megismerjem Emmát, így ne csöppenjek olyan helyre, ahol senkit sem ismerek. Az első csoportos foglalkozáson segítőként vettem részt, másodszorra állítottam először. Minden családállításnak szentelt napot nagyon bensőséges, intim élményként éltem meg. Amikor nem állítottam, csak segítőként voltam jelen, akkor is rengeteget tapasztaltam saját magamról, és a családi rendszeremről. Kiderült, hogy minden alkalommal azok jönnek össze egy csoportba (teljesen ismeretlenül is), akiknek hasonló témáik, nehézségeik, elakadásaik vannak. Ezért mások állításában is további felismeréseim, megértéseim, elengedéseink voltak. Nem véletlenül kapunk meg egy-egy szerepet. Megtiszteltetésnek éltem meg, amikor egy állító engem választott a saját képviseletére, csodálatos érzés volt támogatást nyújtani ebben a folyamatban.
Az első csoportos állításom várakozásokkal teli, katartikus végkimenetelű élmény volt. Nem a részleteit, hanem inkább azt szeretném megosztani, mit éreztem közben. Eredetileg teljesen más témát szerettem volna vinni, mint az egyéni állításra, mégis, ahogy leültem a székbe, világossá vált számomra, hogy még mindig ugyanazzal a problémával küzdök, amivel az egyéni állításra érkeztem. Így újra nekifutottam. Hosszú folyamat volt, mire eljutottunk a probléma gyökeréhez. Ösztönösen védem magam, védtem a lelkemet. Az állításom egy anyaméhbeli élménnyel ért véget, ekkor már a képviselőmmel helyet cseréltem. Eleinte borzasztóan féltem és elutasító voltam, de szép lassan eltűntek az engem körbevevő falak. Mire eljutottam a felismeréshez, és a kötődések oldásához, addigra már teljesen biztonságban éreztem magam, hiszen minden résztvevőtől annyi szeretetet, türelmet és támogatást kaptam, amit sose fogok elfelejteni.
A feltételezéseim alapvetően helytállóak voltak. A családállítás érzelmileg megterhelő. Viszont amennyire megterhelő, pont annyira magával ragadó, felszabadító élmény is. Tapasztalataim alapján az állítást követő este, és az azt követő nap sokat segít, ha nyugodt körülmények között, sok időt tudunk egyedül tölteni.
És hogy mit kaptam ettől a módszertől hosszú távon? Sokat segített az új élethelyzetem feldolgozásában. Nem éreztem azonnal gyökeres változásokat, de rögtön oldódni kezdett a bennem lévő belső feszültség, és elkezdtem tudatosabban élni az életemet, megélni az érzéseimet. Fél évig jártam havi rendszerességgel családállításra, hol segítőként, hol állítóként, nyáron pedig elkezdtem a pszichoterápiát, amire ez a módszer nagyon jó rávezetésnek bizonyult. Úgyhogy ha úgy érzed, szeretnél többet megtudni magadról és a családi kapcsolataidról, vagy lenyúlnál egy adott probléma gyökeréig, akkor csak biztatni tudlak arra, hogy adj egy esélyt a családállításnak.
Kinek ajánlom?
- Annak, aki nyitott arra, hogy megismerje a problémák családi eredetét
- Annak, aki szeretné jobban érteni a tettei mögött rejtőző mozgatórugókat
- Annak, aki párkapcsolati problémákkal küzd
- Annak, akinek munkahelyi problémái merülnek fel
- Annak, aki döntés előtt áll, vagy nehéz élethelyzetben van
- Ismétlődő, elhúzódó és/vagy súlyos testi betegségekkel való küzdelemnél
- Érthetetlen lehangoltság, depresszió, düh, harag, és más nehéz érzelmek (például szorongás, pánik, evészavarok, alvászavarok) esetén
- Annak, aki valamilyen függőséggel küzd
Update – 2020.07.09: A családállítás az elmúlt három évben az életem részévé vált. Évek óta Farkas Zitához járok. Ha szívesen kipróbálnád a módszert, szívből ajánlom a Hellinger csoport oldalát.
Vélemény, hozzászólás: