Alapvetően igyekszem mindig a dolgok jó oldalát nézni, azonban nincs rajta mit szépíteni, a 2020-as évem nekem sem kerül a vitrinbe. Mit viszek magammal mégis ebből a különösen megterhelő, bezártságban bővelkedő időszakból?
2020 elején – A járvány előtt
Januárban még tele voltam tervekkel. Decemberben kezdtem új munkahelyen, és nagyon jól éreztem magam az új csapatommal. Szerettem volna továbbképezni magam, és UX Design-t tanulni, amit a főnököm is támogatott. Február elején el is kezdtem online egy nemzetközi UX-iskolát, majd rá pár hétre egyik pillanatról a másikra súlyos beteg lettem. Elképzelni sem tudtam mi történik, mivel az elmúlt 10 évben még náthás se nagyon voltam. Négy napig 40 fokos lázzal, utána pedig sosem tapasztalt mellkasi fájdalmakkal és köhögéssel küszködtem, ami még hetekig tüdőzörejekkel járt. (Utólag már könnyen spekulálok, és húzom rá a koronát.)
2020 tavasz – Home office és tudatos karanténlét
Mire szerencsésen meggyógyultam, a koronavírus első hullámának következtében home office-ba kerültem. (Hosszú távon pedig megtapasztaltam, milyen egy éven át ugyanazt a négy falat bámulni. Nem vicces.) Inkább extrovertált vagyok, szeretek emberek között lenni, ezért elég nehezen éltem meg az egyedüllétet. A mozgásról konditerem nélkül sem akartam lemondani, ezért vettem egy biciklit, napi szinten jógáztam, futottam (sokszor a barátaimmal) vagy kerékpároztam. Aztán egyre több korlátozással és félelemmel szembesült a világ, a stressztűrő képességem pedig kezdte a határait súrolni. Májusban elkezdtem a kinézett magyar UX-képzést, amit a járványra való tekintettel átraktak a digitális térbe. Ez új impulzusokat hozott az életembe, azonban továbbra is megviselt a személyes interakciók hiánya.
2020 nyara – Belföldi élménygyűjtés
Nyárra szerencsére lazultak kicsit a korlátozások. Ugyan 2020-ban nem jártam külföldön, belföldön viszont eltöltöttem pár napot a Balatonnál és Székesfehérváron, a Velencei-tónál pedig gyakori látogató lettem. (Egy szép júniusi napon egyedül körbe is tekertem biciklivel.) SUP-oztam, úsztam, kajakoztam, amennyi a csövön kifért. Határfeszegetésképp elkezdtem aerial jógázni és windsurfözni. Nyáron elvégeztem egy jobb agyféltekés rajztanfolyamot, ami régi vágyam volt. Július elején még egy szabadtéri (limitált résztvevős) Kobuci-koncertre is eljutottam. Augusztusban bekattant, hogy most vagy soha, befejezem a 2012 végén félbehagyott mester szakdolgozatomat. Egy füst alatt témát és konzulenst váltottam, és nekiestem a rég halogatott feladatnak. Kitűztem célul, hogy 2021 tavaszán leadom a szakdolgozatot, nyáron pedig záróvizsgázni fogok. Ebből az elhatározásomból óriási erőt merítettem.
2020 ősz – Visszatérés az önismerethez
Szeptember elején egy teljes napot a bodywork nevű önismereti módszernek szenteltem. Ez a nap az egyik meghatározó élményem volt az évben. Ősszel visszatértek a korlátozások, hosszú szenvedés után pedig elhunyt az utolsó élő nagyszülőm is. Kezdtem kicsit besokallni, ezért a rendszeres családállítás mellett elvégeztem egy reziliencia képzést, hogy rugalmasabban tudjak alkalmazkodni a folytonos változásokhoz. Novemberben (még az újabb kijárási tilalom előtt) lehetőségem volt részt venni egy pár napos elvonuláson egy integrál táborban, ami rengeteg felismeréssel gazdagított.
2020 vége – Egy új év kapujában
Előkerestem, hogy milyen célokat tűztem ki tavaly ilyenkor, és mi valósult meg belőle.
- Januárban megszereztem a dinamikus jógaoktató végzettségemet. Nem kezdtem el jógát oktatni, de sokat jógáztam otthon.
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert egész évben olyan munkám volt, ami biztonságot adott, és kifejezetten szerettem csinálni. A bezárások következtében ezt tragikusan sokan nem mondhatták el magukról.
- A UX-tanulási szándékom 110%-ban megvalósult. Az angol nyelvű UX-kurzusok (Interaction Design Foundation) után december közepére elvégeztem az xLabs UX-képzéseit (UX Bootcamp+UX Project), azaz év végére kitanultam egy új szakma alapjait. A Project képzés alatt rengeteget tanultam önmagamról is. Önfejlesztésnek sem volt utolsó 10 hétig 4 új emberrel együtt dolgozni és alkotni. Nagyon jó érzés volt, hogy a végére igazi csapattá kovácsolódtunk annak ellenére, hogy csak az online térben találkoztunk egymással.
- Elkezdtem szakdolgozatot írni egy olyan témában, ami érdekel, és ezúttal tudom, hogy be is fogom fejezni.
- Sokat sportoltam, szinte minden nap, viszont nem utaztam külföldre. Helyette a közeli kirándulóhelyeket fedeztem fel, és igyekeztem minél több olyan új dolgot kipróbálni, ami nincs helyhez kötve.
- Mozgósítani kezdtem a kreatív oldalamat. Elvégeztem egy jobbagyféltekés rajztanfolyamat, és elkezdtem sketchelni, vonalrajzokat készíteni egy jóbarátom haikuihoz.
- A februári kéthetes betegséget leszámítva egészséges voltam, és (amennyire ebben a helyzetben megoldható volt) igyekeztem minél több időt tölteni a szeretteimmel.
- Rengeteget sütöttem-főztem, és nyitottam a társasjátékok felé.
Nem voltam makulátlanul boldog, sok veszteséget hozott magával az elmúlt év (barátokat, családtagokat kellett végleg elengednem), számos történés elszomorított és kiborított. Óriási szükség volt a rezilienciára (a lélek rugalmas alkalmazkodási képességére). Végtelenül hálás vagyok azokért az emberekért, akikkel kölcsönösen szerettük és támogattuk egymást az évben; hálás vagyok azért, hogy a testem és a lelkem is erős; örülök és csodálom, hogy az ember képes alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez.
Szívből kívánom mindenkinek, hogy a 2021-es év felszabadultabb, korlátozásoktól mentes(ebb), testi-lelki egészségben gazdag év legyen.
2020-as cikkek:
Életmódváltás 2020 – 5 kis lépés a nagy változásokhoz
Tudatos karanténlét: 5+1 tipp a testi-lelki egészség megőrzéséhez
5 új szokás, amit a social distancing-nek köszönhetek
Dolgozz a félelmeiden aerial jógával
Tanulj meg rajzolni 3 nap alatt, avagy használd a jobb agyféltekédet
Első windsurf-élményem – ahol a szél az úr
Vélemény, hozzászólás: