Szeptember 14-én második alkalommal vettem részt a városligeti Street Trainingen a Flow Alapítvány szervezésében. A rendezvényen számos önismereti tréningből választhattak az érdeklődők, a részvétel feltétele csupán egy regisztráció és előjelentkezés volt a rendezvény honlapján keresztül (bár szabad kapacitás függvényében a helyszínen is be lehetett csatlakozni). Mivel tavaly csak két tréningre volt kapacitásom, elhatároztam, hogy ezúttal az egész napot a Városligetben töltöm, és kihasználom, hogy jobbnál jobb témákból lehet válogatni. És milyen jól tettem! Rengeteg impulzussal, gondolatébresztő és pozitív élménnyel gazdagodtam.
A Street Training alap koncepciója, hogy tanulni bárkitől, bármikor, bárhol lehet. Utcákon, tereken, parkokban, ligetekben is. Az utcán együtt és egymástól tanulni pedig kifejezetten jó móka és nagy élmény (ezt tanúsíthatom). Ezért a Flow Alapítvány megálmodott egy szabadtéri rendezvényt, melynek keretein belül a nyitott emberek közösen gondolkodhatnak, beszélgethetnek, játszhatanak és tanulhatnak egymástól. A másfél órás tréningek a képzett (önkéntes) trénerek vezetésével különböző témakörökbe nyújtottak betekintést. A nap folyamán 4 idősávban, több mint 20 minitréningből lehetett választani. Tudást, tippeket, ötleteket és inspirációt osztottunk meg egymással. A rendezvénynek a Városligetben a Királydomb alatti rét adott otthont. Külön tetszett, hogy a tréningeket utólag a honlapon keresztül is lehetett értékelni, ami a trénereknek jelentett hasznos visszajelzést.
Az eseményen rengeteg érdeklődő fordult meg, egészen ledöbbentem, milyen sokan kilátogattak idén. A Street Training önkéntes csapata elejétől a végéig kedvesebbnél kedvesebb gesztusokat tett a résztvevők felé: a regisztrációt követően ajándék ülőpárna és szütyő közül lehetett választani, valamint kreatív és pozitív visszajelzőkártyákat kaptunk, ezeket a tréningeket követően átadhattuk egy általunk kiválasztott embernek. Aki pedig megéhezett a nap folyamán, fogyaszthatott az önkéntesek és a résztvevők által hozott gyümölcsök és rágcsálnivalók bőséges kínálatából.
A szervezők abban bíznak, hogy a jövőben más magyarországi városokban, idővel pedig (még nagyobbat álmodva) világszerte szerveznek majd utcai tréningnapokat. A cél az, hogy a tréningeket olyan emberek is kipróbálják, akik még nem találkoztak ezzel a tanulási formával. Így ha egyre többen megtapasztalják, milyen jó az utcai minitréningeken együtt és egymástól tanulni, a Street Training mozgalommá válik. Szívből támogatom az ötletet, örömmel részt vennék ilyen tréningnapokon akár havi rendszerességgel is.
Rátérve a konkrétumokra: hogyan éltem meg a minitréningeket, melyik 4 téma fogott meg (bár ez így egy kis sarkítás, ugyanis legszívesebben idősávonként 20-ból 15-re elmentem volna, de sajnos választani kellett), és milyen gondolatokat, élményeket vittem haza magammal belőlük? Az alábbiakban kiderül. 🙂
HÉTKÖZNAPI DÖNTÉSEINK – ÉRTELEM, VAGY ÉRZELEM? | Tréner: Ilyés Gábor
A téma: Vajon mitől függ, hogy hogyan hozzuk meg a döntéseinket? Személyiségtől vagy a körülményektől? Mik azok a helyzetek, amikor csak egyféleképpen dönthetünk? Mennyire vállalható az érzelmi döntés a mindennapokban? Milyen egy jó döntés? Van-e egyáltalán rossz döntés? Ezeket a kérdéseket tesszük fel, és keresünk rá (értelmi és érzelmi) válaszokat a programon.
Megélés: Erős indításként a napot az érzelmileg legmegterhelőbb minitréninggel kezdtem. A stabil pszichológiai alapokon nyugvó másfél óra során a rávezető játékokat komoly csoportmunka követte. Rengeteg értékes felismerést, elgondolkodtató pillanatot adott ez az alkalom. Tanulságos volt, hogy egy döntés mindig egyszemélyes, és rádöbbentem, hogy a döntéseim jelentős részét érzelmi alapon hozom meg, a kérdés csak az, hogy vállalom-e, hogy nem észérvek mentén. Érdekes volt, hogy ha a lehetőségek száma limitált (hétnél kevesebb), akkor könnyebben racionalizálunk, azonban ha nagy a választék (hétnél több), vagy akár végtelen a választásaink száma, abban az esetben a döntésünk biztos, hogy érzelmi alapú lesz. Az is kiderült, hogy ha van időnk dönteni, akkor jobban elkezdünk racionalizálni. A gyors döntések éppen ezért érzelmi alapon, zsigerből születnek, és tegyük a kezünket a szívünkre – ezekről általában utólag ki is derül, hogy helyes döntések voltak. Erre a tréningre érzelmi döntésből jelentkeztem. 🙂
Fun fact: A hobbiban és az ízlésben semmiféle racionalitás nincs. 🙂
SZABADULJUNK MEG A TUDATTALAN FÉKEKTŐL, ÉS KERÜLJÜNK POZITÍV SPIRÁLBA! | Tréner: Mócher Veronika
A téma: Mai döntéseim az elmúlt évtizedek tapasztalatain és mintáin alapulnak. Hogyan tudom a fékező hatásokat kivenni a rendszerből, és felcserélni olyan gondolkodásmóddal, ami pozitív spirált eredményez a döntéseimben / életemben? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az agyműködés vonzóan leegyszerűsített modelljének és konkrét praktikus eszközök kipróbálásának a segítségével.
Megélés: Ebből a tréningből két dolgot vittem haza, az egyik az átprogramozás volt a vizualizáció segítségével. Ha egy adott dolog/tevékenység szorongást generál bennünk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miért lesz jó nekünk, ha pozitív gondolatokat társítok ehhez a dologhoz. Tehát rendszeresen képzeljünk el magunkban egy vonzóbb jövőképet. A vizualizáció erejében mélyen hiszek, és sokszor alkalmazom tudattalanul, most nagyon örültem, hogy a fogalom ismét a felszínre került. Elhangzott továbbá, hogy az ember célkereső lény, tehát addig él, ameddig célja van (ez nagyon megnyugtatott, mivel mióta írni tudok, azóta nap mint nap új TO DO-listákat vonszolok magammal). A másik hasznos eszköz az életkerék felrajzolása volt, melynek segítségével saját magunkat tudjuk motiválni, a fejlődésünket támogatni. A kerekünk cikkelyei azt veszik sorra, egy év múlva hova szeretnénk eljutni az életünk fontos területein (pl. család, magánélet, munka, hobbi, szabadidő, sport).
AMIKOR MOZDUL A TEST, MOZDUL VELE A LÉLEK – ÖNISMERETI UTAK TESTBEN, LÉLEKBEN | Tréner: Szücs Orsolya, Pálfi Judit
A téma: Lenni a pillanatban és időt hagyni annak, ami majd történik. Elhiszed, hogy nehéz dolgokat is meg tudsz csinálni, mert van benned erő? Ha fizikailag megy, akkor lelkileg is menni fog – el kell menni a határig, hogy rájöjj, hogy amit annak gondoltál, az még messze van attól, és valójában sokkal többet bírsz, mint gondolod … Ha nem így van, akkor meg kell tanulnod ezt is elfogadni. Van, hogy a beszéd, a kimondott szó kevés ehhez. Önismereti utak a tested segítségével. Pszichodráma, vagy akár egy Camino? Melyik a Te utad? Segítünk rátalálni, segítünk elindulni!
Megélés: Régóta szerettem volna kipróbálni a bodyworköt és a pszchidrámát, ez a program pedig egy rövid betekintést nyújtott a testtel dolgozó módszerek eszközvilágába. Vérbeli kommunikátorként gyorsan kiderült számomra, hogy nehézséget okoz, ha csak a testemet használhatom önkifejezésre, nálam például onnan lehet tudni, hogy zavarban vagyok, hogy megállás nélkül beszélek. 🙂 A tréning ahhoz is hozzájárult, hogy az ember megtapasztalja, egyedül vagy csoportban érzi magát komfortosabban az önismereti munka során.
Az utolsó minitréning előtt elkaptak egy angol nyelvű nyilatkozatra, amit egy szemfüles barátom megörökített. 🙂
TÜKRÖM, TÜKRÖM, MONDD MEG NÉKEM! – VISSZAJELZÉS JÓL, OKOSAN, ÉPÍTŐEN | Tréner: Gönczi-Nagy Judit
A téma: Társas lényként sok öröm és sok keserűség ér minket, amikor boldogulni, önmagunk vágyait érvényre juttatni, és mindeközben igazodni próbálunk otthon és a munkahelyen. Rálépünk egymás lelki tyúkszemeire, és ha fáj, jelezni akarjuk, és ez így van jól. De AHOGY ezt tesszük, hát legyen az is jó, építő, támogató, valóban meghallható a másik félnek is. Beszélgessünk erről, nézzük meg jó alaposan, melyik út hová vezet, melyikre lépj rá, ha azt látod igazán céljaidhoz vezetőnek.
Megélés: Évekkel ezelőtt részt vettem egy többnapos erőszakmentes kommunikáció tréningen, de ilyen téren nem lehet eleget gyakorolni. Azt tapasztaltam, hogy az ember minél erősebben érintett érzelmileg (főleg egy felfokozott lelki állapotban), annál nehezebben tud asszertíven kommunikálni (utólag jópár szerettemtől kértem már bocsánatot egy-egy meggondolatlan, hirtelen felindulásból elkövetett megnyilvánulásom miatt). Az építő visszajelzés során megfigyeljük, objektív módon leírjuk a másiknak a történést, majd megfogalmazzuk a saját érzésünket és szükségletünket ezzel kapcsolatban. Ezután jöhet a kérésünk, ami ideális esetben teljesíthető, pozitív, konkrét és elutasítható. És ami a legfontosabb: ha egy konfliktushelyzetben testi tünetet észlelünk (például gyomorgörcsöt, vagy mondjuk elszorul a torkunk), merjünk időt kérni a reakcióra (“térjünk erre vissza fél óra múlva”), hogy ne mondjunk olyat, amit később alaposan megbánunk.
A Street Training weboldala: https://streettraining.hu/
A Street Training Facebook oldal: https://www.facebook.com/streettrainingbyflowalapitvany/
Fotó: Szirtesi-Nagy Réka
Vélemény, hozzászólás: