Márciusban ugyan csak hét napra, de végre kiszakadtam a mókuskerékből. Ezúttal Ciprus volt az úti cél, ahol egy 100 százalékban feltöltő, élményekben gazdag, és agyalásmentes hetet töltöttem el. Mi volt a titok? Evidencia, sajnos mégsem igaz minden hétköznapi tettemre: kizárólag azt csináltam, amihez kedvem volt.
Rég vártam úgy nyaralást, mint a márciusi ciprusi utamat. Utoljára (nem munka ügyben) Skóciában jártam külföldön, azóta pedig rengeteg víz lefolyt a Dunán. Egy különösen stresszes munkahelyi időszak után csak egy dologra vágytam: felhőtlenül jól érezni magam, kikapcsolni az agyamat, és aktívan pihenni: minden nap futni/túrázni a tengerparton vagy a hegyekben, felfedezni és megismerni új helyeket és ízeket, és lehetőleg minél kevesebb emberhez alkalmazkodni. Mindehhez Ciprus ideális választásnak bizonyult (bérelt autóval, off-seasonban).
Miért volt ez életem egyik legjobb nyaralása?
Jól választottam úti társat
Egy nagyon jó barátommal mentem, akivel teljesen egy rugóra járt az agyunk a nyaralásról való elképzeléseinkben. Éppen ezért zéró stresszforrással és konfliktussal zártuk a hetet. Minden felmerülő problémát (zárlat, véletlen behajtás lehetetlenül szűk utcákba, bal oldali közlekedés, határ menti tüntetés, hegyi kecskecsordák felbukkanása) példásan hatékonyan kezeltünk.
Szinte tapintható volt a szabadság
Nem kellett senkihez alkalmazkodnunk, mivel autót béreltünk és sikeresen megtanultuk a bal oldalon való vezetést. Nem keltünk órára, magunktól ébredtünk, legnagyobb meglepetésünkre egyre korábban. Az esetek nagy részében együtt mozogtunk, azonban ha az egyikünknek romokat nézni, a másikunknak futni volt inkább kedve, szétváltunk pár órára, majd megosztottuk egymással az élményeinket.
Ciprus természeti adottságai és építészeti szépségei miatt
Ez a sziget egyszerűen gyönyörű. Itt láttam életem legrózsaszínűbb naplementéjét, de a legsötétebb esőfelhőit is. A Kék lagúna felé vezető hegyi túra során kereszteztük egy nagyobbacska kecskecsorda útját, a hegyi falvakban esküvői fotózásba futottunk bele, Ciprus legmagasabb pontján hógolyóztunk, majd még aznap este Afrodité szikláinál a szivárványos naplementében a 15 fokos vízben úszkáló szerelmeseket csodáltuk meg. Egyszerűen lélegzetelállító volt.
Végre annyit mozogtam, amennyit csak bírtam
Az aktív pihenés vérbeli rajongója vagyok. Imádok a tengerparton futni (bár a 85 százalékos páratartalomban eleinte úgy vonszoltam magam, mintha a halálomon lennék), a hegyekben-völgyekben élménytúrázni, és itt mindkettőt átélhettem. Minden másnap (azaz összesen négyszer) kimentem futni a partra, hogy különböző utakon induljak el, és így a sziget újabb és újabb részeit fedezhessem fel. Bónuszként még az utazó jógaszőnyegem bőröndbe tuszkolásának is volt értelme.
Nem voltak elvárásaim
Skóciával kapcsolatban óriási várakozásaim voltak, és valamiféle világmegváltó érzésre számítottam a három évtizedes vágyakozásom után. Csalódott is voltam, amikor nem éreztem a WOW-hatást. Őszintén szólva Ciprust eddig eszembe ágában sem volt meglátogatni. Amit hallottam róla, az különösebben nem hozott lázba, úgy indultam el, hogy “egynek jó lesz”. Olyan kellemes élményekben volt részünk, mint hogy nem volt tömegnyomor a szigeten, és számos gesztust tettek felénk a ciprióták (például a kávénk mellé ajándékba helyi specialitásokat kaptunk, a múzeumőr bácsinak megtetszettem, ezért ingyen beengedett, a lárnakai szállodában pedig puszta szimpátiából upgradelték a szobánkat egy tengerre néző négyszobás lakosztályra). Mihez vezetett az elvárások és mindenféle előzetes prekoncepciók nélküli nyaralás? Életem egyik legjobb nyaralásához. Érdemes ezen elgondolkozni.
Utazós írások:
Az álmok nyomában: barangolás Skóciában
Aktív kikapcsolódás Spanyolországban
Vélemény, hozzászólás: