dr. Tihanyi Benedek orvos, jógaoktató, önismereti tréner, relaxációs kórusvezető. Bence az energiaszint és a fáradtság szabályozásával, a harmonikus test-tudat kapcsolattal foglalkozik, tehát azzal, hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben. Mivel meg akarta érteni a testben áramló energia tudományos hátterét, ezért kutatóorvos lett. Jelenleg az ELTE Ádám György laborjában pszichobiológiai kutatásokat végez, stúdiójában pedig testtudat foglalkozásokat tart. Bence az idei TEDxYouth@Budapest konferencián a testben áramló energiáról tartott előadást. Előadása után arról kérdeztem, hogyan tudunk jobban figyelni a testünkre, beszélgetés közben pedig az „önbizsergetés” is szóba került.
Mi motivált abban, hogy orvosként jógaoktató legyél?
Az érettségivel egyidőben tettem le a jógaoktató vizsgákat, tehát előbb lettem jógaoktató, mint orvos. Egy nagyon intenzív, transzszerű, bizsergető élmény indított el 17 éves koromban az intenzív jógázás felé. Ezt az élményt a jóga az energiával magyarázza. A természettudomány iránt érdeklődő énem hajtott az orvosira is. Meg akartam tanulni az ember működését, és megtalálni a választ arra, hogyan lehet az energiát ezoterikus kifejezések nélkül elmagyarázni.
Orvos vagy és emellett jóga órákat, önismereti foglalkozásokat tartasz, relaxációs kórust vezetsz…
Orvosként a fehér köpenyt nem veszem magamra. Az orvosi egyetem közben rájöttem, hogy nem csak segíteni szeretnék az embereken, de szeretném meg is hallgatni őket. Láttam, hogy a kórházban ma mennyire kevés idő jut erre, úgyhogy tudatosan a pszichoterápia felé vettem az irányt. Most még csak önismereti trénerként dolgozom, eközben pedig testközpontú pszichoterápiás képzésben veszek részt. Ide is, és az egészség-, és testpszichológiai PhD tanulmányaimhoz is az orvosi diplomám volt a belépő. Jelenleg az ELTE pszichológia karán egy test és tudat kapcsolatát vizsgáló laborban dolgozom kutatóorvosként. Ez az orvos identitásom továbbélése. Közvetlenül az orvosi után saját rendelőt nyitottam, hogy terápiával, jógával, hangfürdővel tudjak foglalkozni. Az egyetemen egy klinikai szakpszichológus kutatótársammal testközpontú önismereti csoportot tartottunk a hallgatóknak. Ők nagyon hálásak voltak, hogy egy egyetemi tantárgy keretein belül segítséget kaptak saját maguk megismeréséhez, és ahhoz, hogy a testükkel kicsit összebarátkozzanak. Hrotkó Heléna, táncoktató barátnőmmel pedig olyan autentikus hangmozgás foglalkozásokat tartunk, ahol a résztvevők teljesen szabadon kiadhatják a hangjukat, és megélhetik a szabad mozgás örömét is.
Többek között egy relaxációs, úgynevezett hangfürdő kórust is vezetsz. Hogyan képzeljünk el egy alkalmat?
A hangfürdő kórus a hangtálasok és a gongosok közös meditatív koncertjét jelenti. Tudomásom szerint mi vagyunk az elsők a világon, akik ilyen ének-hangfürdőket tartanak. Tehát a saját hangunkkal ének improvizációkat készítünk már hatodik éve. A koncert alatt egy olyan hangkupolát hozunk létre, amelyben a vendégeink egy belső utazásban vehetnek részt. Hangfürdő előtt segítünk nekik befele figyelni, így még érzékenyebben észre tudják venni azokat a testi érzeteket és képeket, amelyek egy ilyen belső utazás során feljönnek. A hangfürdőben a vendégek már egyfajta testtudatosságban fogadják a hangokat, és figyelnek arra, hogy a test merre szeretne mozdulni és ezt hogyan tudják neki megengedni. Utána persze nem engedjük őket rögtön az utcára, hanem kíséretet adunk ahhoz, hogy feldolgozzák ezt az élményt és készen álljanak arra, hogy tovább induljanak.
Hogyan helyezkednek el a résztvevők a foglalkozáson? Mindenki lefekszik?
A hangfürdő közben mindenki kap egy szivacsot. A lehetőség adott, hogy lefeküdjenek rá, ezzel a legtöbben élnek is, de azt tapasztaltuk, hogy valakinek biztonságérzetet ad, ha ülve maradhat, vagy felállhat. Néha híresebb zenészek is eljönnek hozzánk, Mesi (Guessous Majda Mária) is járt már nálunk. Ők a dobos improvizáció során sokszor táncra perdülnek. Igazság szerint bárki tud hangfürdőzni. Ha otthon a fülesben tudatosan hallgatjuk a zenét, az már hangfürdőzés. Ha elmész egy klasszikus kórus koncertre, ami teljesen független a spiritualitástól, ott is megtapasztalhatod, hogy ha szimpatikusak a kórus tagjai, vagy akár csak egy ember is van, aki tetszik, akkor az egész művük jobban szíven üt, jobban be tudod engedni. A hangfürdőben mi is azt keressük, hogyan tudunk barátságosan kapcsolódni az emberekhez. Utána pedig egy nyitottabb, közvetlenebb, közös hangtérben tudunk adni nekik.
Milyen gyakorlatokat, foglalkozásokat ajánlasz annak, aki a harmonikus test-tudat kapcsolat kialakítására törekszik?
A legkönnyebb az lenne, ha elmondanám, mikkel foglalkozom. De úgy gondolom, nem ez az igazi válasz. Szerencsére nagyon sokfélék vagyunk, mindenkit más időtöltés és tevékenység fog meg. Budapesten pedig túlkínálat van, csak kapkodjuk a fejünket a programok között. A különböző fesztiválokat, tematikus napokat kifejezetten ajánlom. Aki érdeklődik a világ iránt, próbáljon ki különböző módszereket, érezze meg, melyik az, ami mutat számára valamit. Ha valami elsőre nem tetszik, nem biztos, hogy azzal nincs dolgunk. Lehet, hogy csak másodjára, harmadjára mutatja meg az igazi oldalát. Mindenkinek a saját döntése, mennyi időt ad egy módszernek. Van ennek egy olyan dimenziója, ami a módszereken túlmutat. Amikor már végigjártuk az 5Ritmust, a jógát, a meditációt és valahogy egyik sem jött be, akkor eljöhet az a pont, amikor megkérdezzük, miért. Miért érezzük egy ilyen foglalkozáson furcsán magunkat, miért unatkozunk, miért kalandoznak el a gondolataink? Itt jön be az önismeret kérdése. Hogyan is vagyok saját magammal, milyen az nekem, ha az időmet magammal töltöm el, ha azt kéri az oktató, hogy figyeljek befelé? Ha megjelennek ezek a kérdések, akkor tudunk elkezdeni a saját testünkkel való kapcsolaton dolgozni. Ekkor tudjuk önismereti mélységben előkészíteni a terepet egy testtudat foglalkozáshoz.
Hogyan tudunk jobban befelé figyelni ebben a felgyorsult világban?
Nekem az segített, hogy megismertem azokat a belső hangokat és énrészeket, amelyek távol tartanak a gyakorlástól, amelyek elhitetik velem, hogy a rohanó világban nekem is rohanó az életem, nincs időm magamra. Az önismereti munka során pedig megtanultam, hogyan tudok együtt élni ezekkel az énrészekkel.
Az előadásodban az energiáról beszéltél, milyen gyakorlati tippeket adnál, amelyek a hétköznapokba is könnyen beiktathatóak, ha valaki energikusabb szeretne lenni? Tehát maga mögött hagyná a fáradtságot, a motiválatlanságot…
Ha valaki úgy érzi, hogy rohanó az élete, folyton kimerült, éppen ezért szeretne energiával feltöltődni, mert rosszul érzi magát így a bőrében, könnyen megeshet, hogy egyszerűen éppen ilyen életszakaszban van. Amikor ahhoz, hogy a betevő falatot megkeresse, ennyi munkára van szüksége. Emellett pedig nem marad ideje a gyakorlásra. Egy civilizációban, egy hierarchiában élünk, nagyon sok emberrel megtörténik, hogy akár hónapokig vagy évekig egy olyan fázisba kerül, amikor az, hogy boldogabb legyen, csak egy elvárás, ami még fáradtabbá teszi. Amikor éppen túlélési fázisban vagy, nézd meg, mikor lesz időd legközelebb változtatni, addig pedig legyél túlélő üzemmódban. Másrészt mindannyian, akik életben vagyunk, szoktunk táplálkozni, inni, levegőt venni, wc-re járni, tisztálkodni. Ezek mind olyan kapui, átjárói a hétköznapjainknak, amikor elidőzhetünk saját magunknál, és kicsit kiélvezhetjük azt, hogy létezünk, hogy van egy testünk, ami működik és életben tart. Ha nem töltesz több időt magaddal, csak tudatosabban használod ezeket a kis kapukat, az már segíthet a feltöltődésben. A placebo nem csak a gyógyszerek esetében működik. Ha étkezésnél elképzeled, hogy a betevő falatok hogyan fognak a testedben felhasználható energiává alakulni, azzal fokozhatod a táplálék energetizáló hatását. Vizualizáljuk, képzeljük el ezt az érzetek szintjén, adjunk egy kis időt a tápláléknak, hogy leérkezzen, képzeljük el, hogy a belső tűz hogyan emészti fel, és bontja le a táplálékot felszívható tápanyagokra, vitaminokra. Örüljünk annak, ha egészséges ételt eszünk. Az egészséges itt bármit jelenthet, amitől nekünk jobb lesz.
Hogyan tudunk jobban figyelni a testünkre, megérezni a testünk jelzéseit?
Ebben nekem sokat segítettek a telefonos applikációk, amelyek megadott időközönként figyelmeztetik az embert, hogy érkezzen meg a légzéséhez, egy testi jelenlétbe, tudatosságba. Másrészről a saját és a klienseim életén is azt látom, hogy vannak olyan életszakaszok, amikor a testi figyelem felerősítése nem jó ötlet. Zsófi (Safranka-Peti Zsófia) a testi memória pozitív oldaláról beszélt, de a testi memória oldaláról ott vannak a traumák is. Az olyan pillanatok az életünkben, amiket teljes egészében nem tudtunk átélni, vissza kellett húzódnunk a belső védelmi vonalaink felé, mert akkor az adott helyzet életveszélyesnek, vagy elviselhetetlenül nehéznek tűnt. A testünk és az implicit memória sokszor elraktároz olyan ki nem mozgott mozdulatokat, ki nem adott hangokat, ezek vágyát, emlékét és lezártságát is, amikkel találkozni nehéz élmény. Sokszor találkozunk az egyhetes meditációs elvonulásokon azzal, hogy mennyi szenvedés van a testben. Ezek azok a pillanatok, amikor tudatosulnak a testünkben raktározott nehéz élmények, traumák. Ezzel fontos, hogy tudjunk bánni.
Hogyan kezeljük ezeket a traumatikus élményeket?
Ha valaki azt tapasztalja, hogy nem képes a testére figyelni, vagy elmegy egy testi figyelős foglalkozásra (ilyen a jóga, tai chi, vagy bármi, ami a testtudattal foglalkozik), és jön egy szorongás, nehéz érzés, vagy csak azt tapasztalja, hogy ingerült az óra után, akkor valami van a testében, ami figyelmet kér, aminek a feldolgozására van szükség. Nem biztos, hogy ezt egyedül meg tudjuk tenni. Hiába beszélünk a barátainkkal, a párunkkal vagy a családunkkal erről, van olyan élethelyzet, amikor hatékonyabb, ha elmegyünk egy képzett terapeutához, és tőle kérünk önismereti segítséget.
Hogyan „bizsergeted meg magad”?
Ha megkérem az embereket, hogy csukják be a szemüket, és figyeljenek a tenyerükre, akkor majdnem a felük érez ott bizsergést. Ez olyan, mint amikor becsukod a szemedet, és mégis látsz színeket, mert a látósejtjeidnek van egy alapaktivitása. Vagy hiába nincs semmilyen zaj egy barlangban, hallasz valami zúgást. Ugyanúgy a testi érzékelő sejtek alapaktivitása a bizsergés: minden pillanatban megtörténik, csak mivel nem érdekes, nem figyelünk rá oda. Az intenzív, csúcsélményszerű bizsergést úgy tudom előidézni, ha egy pozitív érzetre gondolok, amihez kapcsolódik egy pozitív érzelem, ami pozitívan érződik a testünkben, és így ezek egy önerősítő körben felfokozzák egymást, és néhány másodperc alatt, mintha csúcsra jutnánk, kisülnek, és ezután egy ellazulás következik. A sportolás során a fizikai mozgással hozzuk létre azt a hihetetlenül magával ragadó tapasztalatot, hogy élek, van testem, a testemben vagyok, a testem vagyok. A befelé figyeléssel pedig a már meglévő érzeteket nagyítjuk föl egy ilyen kisülésbe.
Hogyan érhetjük el legkönnyebben a csúcsélményeket?
Nagyon sokfélék vagyunk ebben is. Figyeljünk, hogy hol szokott minket meglepni. Zenében, színházban, filmnézéskor, egy jó beszélgetésben, szex közben, masszázson? Van még ezer dolog, amit nem említettem, mert nem élem meg, de mások igen. Ezek ritka pillanatok. A cél nem az, hogy minden egyes pillanatban ezt érezzük. A kérdés, hogy mit tehetünk azért, hogy itt legyenek. Valószínűleg érdemes kipróbálni új dolgokat, hátha meg tudjuk teremteni ezeket. Erre nem tanítanak meg az iskolában, pedig jó lenne, ha lenne egy „Katarzis” című tantárgy, ahol mindenki kipróbálhatja, miben találja meg a legnagyobb élvezetet.
A katarzis cél, vagy csak egy plusz?
Van, akinek cél. Számomra inkább egy ugródeszka, amikor meg tudom élni, hogy össze vagyok kapcsolva mindennel. Azok a pillanatok, amikor elvékonyodnak jó értelemben az énhatáraim, és a legkönnyebben el tudom hinni, hogy mi mind összetartozunk.
Ha szeretnéd kipróbálni Bence foglalkozásait, látogass el az alábbi oldalakra:
Jóga, önismeret: https://www.facebook.com/drtihanyibenedekt/
Hangfürdő: https://www.facebook.com/hangfurdo/
Fotó: Asszonyi Eszter, Marjai János
Vélemény, hozzászólás: