Barta Bea örök idealistának tartja magát, hisz abban, hogy az emberek, ezáltal az emberek alkotta kisebb-nagyobb csoportok, közösségek is képesek fejlődni, változni. A változás és változtatás kulcsának a tudatosságot, a kérdezés és a reflektálás eszközeit tartja. Bea szociálpolitikusként végzett, jelenleg trénerként dolgozik, évek óta foglalkozik pszichológiával és önismerettel. 2019. április 13-i TEDx előadásában a családi múlt, azaz a transzgenerációs örökség megismerésének fontosságáról beszélt, amiben valamennyien érintettek vagyunk.
Miért kezdtél el érdeklődni a családi múltad iránt, tehát mi volt az a kiváltó ok, ami elindította benned az önismereti folyamat igényét?
Az iskolarendszerből kikerülve (amikor már hivatalosan is felnőtt lesz az ember) nagyon sok kérdésem volt, amire úgy éreztem, hogy nem kapok választ. Rengeteg jó dolgot kaptam a gyerekkorom és az életem során, majd azt tapasztaltam, hogy a nagybetűs élet sokkal nehezebb, bonyolultabb számomra, habár nem volt semmilyen látható oka, miért küzdök nehézségekkel. Ez az élethelyzet indított el azon az önismereti úton, ami aztán a transzgenerációs örökség témájához vezetett. Persze az elején még nem tudtam, hogy ha az okokat nem találom a saját életemben, akkor a múltban kell keresnem…
Mivel kezdted, mik voltak azok a módszerek, illetve olvasmányélmények, amelyek hatással voltak rád?
A módszerek közül a pszichodrámát és az egyéni terápiát alkalmaztam, mindkettőtől nagyon sokat kaptam. Először a jungiánus vonatkozású, és a tranzakcióanalízis elnevezésű pszichológiai iskolához kapcsolódó könyveket kezdtem el olvasni. Utóbbinak van egy olyan vetülete, ami a Sorskönyv elemzését tárja ki – gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy milyen az élet és a világ, ami akkor egy nagyon adekvát és helyénvaló módot ad arra, hogyan lehet az életet élni, de felnőttként már nem feltétlenül kell, hogy a korábbi módszerek, hiedelmek, és parancsok határozzák meg az életünket. Érdemes végiggondolni, hogy mi az, amit meg szeretnénk tartani ebből a hozott értékrendből, eszköztárból, és mi az, amin változtatnánk.
Kipróbáltad a családállítást is?
Igen, két alkalommal voltam családállításon. Szerintem ennél a módszernél nagyon klassz, hogy egy érzelmileg rendkívül intenzív helyzetbe rak bele egyetlen nap alatt. Két különböző iskoláját ismertem meg, és mindkét esetben lenyűgözött, milyen jól lehet az érzelmekkel dolgozni. Főleg abban az esetben ajánlom (legalábbis nekem így segített), amikor sok a kérdés, és részben már megvannak a válaszok is, de csak fejben. A családállítás és a pszichodráma (csak utóbbi egy nagyobb elköteleződést jelent) olyan érzelmi élményt adhat, ami elő tudja segíteni a tényleges gyógyulást és a változást. A családállítást végzők köre viszont elég tág, ezért érdemes utánajárni, ki vezetné az adott családállítást. Bármilyen más segítő szakember választása előtt is fontos informálódni, illetve hallgatni a megérzéseinkre. Érdemes “próbálgatni is a kémiát”, hiszen csak olyannal tudunk eredményesen együtt dolgozni, akiben megbízunk.
Neked sikerült letenni a generációkon át hordozott terheket?
Abban bízom, hogy valamennyire igen, mivel sokkal jobb viszonyt ápolok már önmagammal, mint korábban, amikor elindultam ezen az úton. Persze az, hogyan éljünk jó életet, hogyan legyünk jóban magunkkal és a körülöttünk levő világgal, egy egész életen át tanulandó dolog. Mostanában úgy gondolom, hogy valahol a terhek lenyomatai mindig velem lesznek, de azáltal, hogy integrálom ezeket az életembe – ahogy élek, ahogy gondolkodom a világról –, egyre inkább kincsként és erőforrásként tudom használni, például azáltal, hogy másoknak segítek ezen az úton.
Említetted az előadásodban, hogy ha tabuk vagy titkok övezik a családi traumákat, azok tovább erősítik a minták ismétlődését, tehát akár tudat alatt is hordozhatjuk ezeket. Te mit tapasztaltál, hogyan lehet letenni az ismétlődő mintákat?
Abszolút hiszek abban, hogy az első lépés a tudatosítás. Nyilván ebben az a csapda, hogy az ember nem tudhatja, van-e a családja történetében titok vagy sem. Szerintem érdemes az intuíciónkra hallgatni. Ha vannak olyan megérzéseid, olyan visszatérő élethelyzetek a családod, vagy a saját életedben, amikor valami nem stimmel – hallgass rájuk! Nyilván mindent a maga idejében hallunk meg, tehát akkor lesz igazán hangos egy ilyen hang, amikor már el is bírjuk. Van, hogy még túl fájdalmas lenne megtudni valamit. Az első lépés biztos, hogy a nyomozómunka. Utána lehet a gyászmunkával érzelmi szinten is javítani az ismétlődéseken. Lehet, hogy olyan dolgot kell elgyászolni, aminek a kiváltó oka még generációkkal előttünk történt, de mindenképpen érdemes magával a dologgal, és annak hatásaival is foglalkozni. Ahol nagy trauma történt, ott általában a szülők leszármazottai, amikor maguk is szülők lesznek, általában nem szándékosan, hanem tudattalanul átadják a fel nem dolgozott sérüléseket a saját gyerekeiknek, illetve ez hatással van arra is, ahogy majd a saját gyermekeiket nevelik. Ez az ördögi kör addig folytatódik, amíg valaki el nem végzi a tudatosítást, az érzelmi munkát.
Említetted azt is, hogy a háború következtében generációkon keresztül hordozunk bizonyos traumákat. Hogyan szeretnél segíteni ezek feldolgozásában?
Jelenleg csoportos trénerként dolgozom az üzleti szférában, és készségfejlesztéssel foglalkozom. A csoportoknál is azt tapasztalom, hogy abból tanulnak, amikor egy olyan érzelmi helyzetet tudunk megteremteni, ami rávilágít arra, hogy „hopp, most ugyanazt csinálod, amit valószínűleg a kollégáddal is szoktál“. Ilyenkor eszméletlen AHA-élmények születnek. Nagyon jó látni, amikor valakinek leesik valami, és a saját vakfoltjából kikerül egy olyan térbe, amiből már ő is rálát, hogy „hú, tényleg mindig ezt csinálom“. A célom, hogy ezekkel a módszerekkel olyanokhoz is eljussak, akik nem tudják saját zsebből finanszírozni az önismereti munkát, vagy a készségfejlesztési tréninget. Ezért programokat szeretnék indítani a szociálisan hátrányosabb helyzetű csoportoknak is a jövőben. Fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk a magyar mentálhigiénés állapotokkal, és változtassunk, javítsunk azokon.
Mit ajánlanál azoknak, akiket mélyebben érdekel a transzgenerációs örökség témája?
Nagyon örülök, hogy Orvos-Tóth Noémi megírta az Örökölt sors című könyvét, ami szuperül összefoglalja, mennyi vetülete lehet ennek a témának. Kezdve azzal, hogy hányadik gyerekként születtünk, volt-e korábban vetélés, meg nem született gyermek a családban, mi történt a nagyszüleinkkel, a korábbi generációkkal stb. Tehát mik lehetnek azok a szempontok, amiket érdemes a saját családunkra vetítve végiggondolni. Hiszek abban, hogy mindenki számára van egy (vagy akár több) olyan önismereti módszer, ami passzol hozzá. Ez a művészetterápiától kezdve a táncig bármi lehet. Kicsit olyan ez, mint hogy sokan nem szeretnek sportolni, mert a testnevelésórán megutáltatták velük, mondjuk az ottani feladatok nem voltak szimpatikusak nekik. Valójában azonban mindenki tudna olyan mozgásformát találni, amit szívesen űz. Ez az önismereti módszerekkel is így van. Van, aki még teljesen elzárkózik (hiszen csak az egyéni terápia van a köztudatban), de érdemes utánajárni a különféle önismereti módszereknek és terápiáknak, mert nagyon színes a paletta, amiről válogatni lehet.
Bea előadását itt tudod megnézni:
Fotó: Marjai János
Ha olvasnál még interjúkat TEDx előadókkal:
„Kapcsolódjunk egymáshoz, és építsünk közösséget, bárhol, bármiben is vagyunk”
Önbizsergetés felsőfokon – Interjú dr. Tihanyi Benedekkel
„Megfogadtam, hogy nem fogok szemérmeskedni, hanem nyíltan beszélek a női testről”
Vélemény, hozzászólás: