Az utazásokat általában úgy bonyolítom le, amilyen az éppen aktuális lelki állapotom, így az idei nyaramat eddig a spontaneitás jellemzi. Hidd el, egy olyan embernek, aki az élete legtöbb területén az előre tervezés nagy híve – erről a szeretteim tudnának mesélni 😀 -, ez kifejezetten nagy előrelépést jelent. Így mentem el az egyik legjobb barátommal július közepén négy napra Dél-Olaszországba, ahol végigturnéztuk Barit, Polignano a Mare-t és Monopolit, gyakorlatilag zéró előre tervezéssel.
Gyorsan reagáltunk, ugyanis utazás előtt alig egy héttel fogalmazódott meg mindkettőnkben az igény: mindegy, hogy hova, csak el innen, szakadjunk ki a hétköznapokból, és lehetőleg egy napos tengerparton sétálgassunk az időnk nagy részében (na jó, erre csak én vágytam). Ezt frappánsan hozta is a Bariba induló fapados járat, valamint a belvárosban talált szuper és pénztárcabarát szállás. Nekem egyetlen vágyam volt: hogy ne kelljen semminek utánanéznem, így mindent az úti társamra bíztam, aki lelkesen mondta melyik nap hova menjünk, így csak követnem kellett és élveznem az olasz napos-kellemes szeles (viszont bitang magas páratartalmas) nyarat, a tenger gyümölcseit (polipot, rákot, tintahalat, halat), a kristálytiszta tengervizet, és a POKET zsebkönyvemet, amit ki is olvastam három nap alatt (mondjuk lehet nem egy anorexiás lány szenvedéseit kellett volna választanom kikapcsolódásként, de lekötött, az biztos). Nem akartunk semmilyen elvárásnak megfelelni, úgy töltöttük el ezt a rövid időt, ahogy az leginkább jólesett és kikapcsolt minket.
Mi a verdikt? Néha felejtsük el a kontrollt, merjünk hirtelen döntéseket hozni, tegyük félre a problémákat, és élvezzük az életet, ha már csak egyet kaptunk. 🙂
Továbbra sem kenyerem az úti beszámolók írása, így a továbbiakban beszéljenek helyettem a képek.
Utazós írások:
Ciprusi tavasz – hógolyózás és 25 fok egy szigeten belül
Vélemény, hozzászólás: