Szeretek egyedül is lenni, de alapvetően társas lény vagyok, mély belső igénnyel a napi szintű személyes kapcsolattartásra. Az elmúlt két hónapban azonban (mint sokan mások) home office-ban dolgoztam, emellett pedig minimálisra csökkentettem a találkozókat. Az első hetek eléggé megviseltek, az idő múlásával azonban megpróbáltam a legjobbat kihozni a kényszerhelyzetből. Így a második hónap végére összegyűjtöttem néhány új szokásomat, amelyeket végső soron a korlátozásoknak köszönhetek.
1. Szabadtéri mozgás a szeretteimmel
Egy kezemen meg tudom számolni, hány emberrel találkoztam rendszeresen az elmúlt két hónapban, amikor mégis, az főleg a szabadban (érintkezés nélkül és egymástól tisztes távolságban), és leginkább sportolási célzattal történt. Így kezdtem el például anyukámmal tollasozni (ebben az esetben akár 5 méter távolság is tartható), öcsémmel sétálni és rollerezni, a legjobb barátnőmmel a csoportos órák helyett futni, egy másik barátommal pedig, akivel jó ideje együtt rójuk a szigetköröket, egyszerűen csak nagyobb távolságot tartottunk egymástól. A három testileg-lelkileg is töltő közös pont ezeken az alkalmakon, hogy a napsütéssel kellő mennyiségű D-vitamint juttatunk a szervezetünkbe, mozgunk egy kiadósat, és sportolás közben beszélgetünk egy jót.
Évek óta kitűztem célul, hogy minden nap jógázzak (minimum kétszer 10-15 percet), amiben sokat segített számomra a változatosság. Március előtt otthon és jógastúdiókban egyaránt gyakoroltam, az elmúlt időszakban azonban beszorultam a saját lakásomba. Ezzel csak az volt a gond, hogy egy idő után meguntam a szokásos gyakorlatsoraimat, online viszont nem találtam olyan jógaoktatót, akivel hosszú távon is szívesen mocorogtam volna. Arról nem is beszélve, hogy nincs mindig türelmem lenyomni napi másfél órát, de szeretem a logikusan felépített, jól struktúrált órákat. Ezen a ponton érkezett meg az életembe (kiváló ajánlólevéllel) a kaliforniai jógaoktató, Tim. Ígéretesen hangzott, hogy mindkét nem számára egyaránt befogadható, különböző szintű és fókuszú ingyenes online videótárral rendelkezik. Elég volt egyetlen videóját kipróbálnom, rögtön éreztem, hogy mostantól menni fog a rendszeres jógázás (akár napi 2 alkalommal is), és így is lett. A teljesség igénye nélkül összeszedtem, hogy miért jógázom Timmel nap mint nap:
Fotó: Tim Sensei – timsenesiyoga.com
- Tim angol nyelvű YouTube csatornája számtalan jógavideót tartalmaz (10-60 perc között, így válogathatsz időtartam alapján), és még az angolt is gyakorlod 🙂
- Tim tematikus órákat tart (különböző területekre koncentrálva, erősítés/nyújtás/egyensúly fókusszal, futás/bicikli után, hátfájásra… stb), így célzottan tudsz keresni
- Tim nem használ aláfestő zenét, viszont nagyon megnyugtató hangon beszél
- Sokszor gyakorol egyedül, de szuper oktatóvideói is vannak, ezekben segítővel dolgozik és részletesen kifejti az ászanák helyes kivitelezését és hatását
- Ha szereted a kihívásokat, vágj bele a 30 napos Total Body Yoga Workout vagy a 7 Day Quarantine Challenge-be
- Négylábú rajongóknak jó hír, hogy a legtöbb videóban állandó vendégszereplő Tim tündéri, birkaszerű kutyája, Ollie is
- Az egyik kedvenc új szokásommá vált, hogy minden gyakorlás végét egy hangos “Namaste Tim 🙏🙏🙏”-mel zárom (lehet, hogy kezd sok lenni a bezártság :D)
3. Rendszeres biciklizés
Mióta április közepén megérkezett a túrakerékpárom, szorgalmasan gyakorolok. Közel minden nap felugrom a nyeregbe, és próbálok 10-20 km-en keresztül ott is maradni (több-kevesebb sikerrel). Ugyan azt már most borítékolhatom, hogy nem vagyok egy Lance Armstrong, de minden bénázásom ellenére a biciklizés olyan szabadságélményt ad, amit utoljára akkor éltem át, amikor hétévesen a társasházakat tekertem körbe Silver művésznévre hallgató montimmal. Amikor először bicajoztam ki a Margitszigetre, annyira intenzíven tört fel bennem ez a gyerekkori emlék, hogy el is sírtam magam. Nem volt a kerékpározással különösebb sportcélom, egyszerűen csak közlekedni szerettem volna a nagy bezártságban, autó híján a biciklivel a mobilitásomat is növeltem Budapesten belül. És ha már így alakult, elterveztem, hogy idén nyáron körbetekerem a Velencei-tavat, és ha előbbit túlélem, akkor a Balatont is. 😀 🚲
4. Orrlégzés reggel-délben-este
Régóta érdekel a helyes légzés technikája, a vírus terjedésének megelőzésében pedig kifejezetten sürgető témává vált a kérdés. A Buteyko-légzésről már korábban is hallottam, miszerint a kevesebb légzés több oxigénhez juttatja a szervezetet, ezáltal javul a szervezet vér- és oxigénellátása. A módszer alapja, hogy lassan lélegezz az orrodon keresztül. Az elmúlt hetekben folyamatosan ezt gyakoroltam napközben és sporttevékenységek (futás, jóga, biciklizés, bármilyen edzésmunka) során, illetve lefekvés előtt is. Éjszakánként 15 éve orrcseppet használok, mert legtöbbször úgy érzem, hogy nem kapok levegőt és be van dugulva az orrom. Az orrlégzés tudatos gyakorlása szinte teljesen megszüntette ezt az érzetet, az elmúlt hónapban talán ha egyszer használtam orrcseppet. Emellett a VO2 Max-értékem a Garmin órám szerint folyamatosan javul, ami úgy tűnik, hogy a sportteljesítményemre is pozitív hatást gyakorol.
Ajánlott könyvek a témában:
5. Kirándulás és túrázás a környéken
Extrém magas biztonságigényemnek köszönhetően nem vagyok egy kalandtúrákra kiéhezett amazon, ennek ellenére mégis belefutottam idén Tomi vezetésével két merészebb (és hosszabb időtartamú) erdei túrába némi (önkéntelen) sziklamászással egybekötve.
Tanulságok, amiket levontam a fenti élményeim után: kell egy jó túracipő, és ne higgy a Maps.me-nek. 🙂 A Tomihoz hasonló, Indiana Jones természettel megáldott emberek számára unalmas, széles és kitaposott túrautak nekem pont ideálisak, és meglepő módon nem csak az agglomeráció, hanem Budapest is tartogat ilyen gyöngyszemeket. A káposztásmegyeri Farkas-erdőt például jó eséllyel sosem fedezzük fel gyalogszerrel, ha nem vagyunk rákényszerítve, hogy a környéken nézelődjünk.
Vélemény, hozzászólás: